KÉKLŐ ÓCEÁN

(zene: Kovács Ferenc  szöveg:  Kovács Ferenc)

Tudod, magányomban vártam, hogy hívsz, Talán újrakezdhetnénk, hisz sok a szép emlék, ugye érted.

Ráébredtem már, hogy hibáztam, Bár lennél velem, s ne engedj el még.

Hívlak és várlak, hogy itt légy velem.

Refr.:

Nézd a kéklő óceánt, Szemed tüzében ég az esti holdvilág.

Nézd, a nap is nyugszik már, Emlékek peregnek, ringat az óceán.

Holnap indulok, egyedül, Nincs, ki megfogná kezem, és a remény sincsen tán, hogy megbocsáss.

Tudod nem maradt nekem más, csak a magány, Emlékeim megfakultak már.

Hívlak és várlak, hogy itt légy velem.

 Refr.:

Nézd a kéklő óceánt, Szemed tüzében ég az esti holdvilág.

Nézd, a nap is nyugszik már, Emlékek peregnek, ringat az óceán.